Parallels Desktop 16: Linux vagy Windows 10 használat macOS alatt, kényelmesen és gyorsan

Aki már régóta használ Macet, tudja, hogy minden feladatra találni jó minőségű alkalmazásokat ezen a platformon is. Ha azonban valaki még csak most nyergelt át Windowsról macOS-re, akkor előfordulhat, hogy ragaszkodik még egy-egy megszokott szoftverhez, játékhoz, amelyet nem tud kapásból helyettesíteni natív maces alternatívával. Ilyenkor az inteles Mac gépeken jól jöhet az Apple-féle Boot Camp, amelynek segítségével Windows telepíthető a macOS mellé, és így felváltva futtathatjuk a két rendszert a gépen. Ám hacsak nem kifejezetten játékra akarunk Windowst használni a Macen, akkor sokkal jobban járunk, ha inkább egy virtuális gépbe telepítjük a redmondi rendszert. Így nem kell felváltva elindítani a két OS-t, hanem kényelmesen, a macOS alól érhetjük el a windowsos alkalmazásokat, sőt, az egész Windows rendszert. Egyszerre futhat mindkét rendszer és annak alkalmazásai. Sőt, a Linux vagy Windows 10 használat macOS alatt egyaránt megoldható ily módon, csak a megfelelő virtuális megoldást kell beszereznünk hozzá.

Parallels Desktop 16: Linux vagy Windows 10 használat macOS alatt, kényelmesen és gyorsan

A Parallels Desktop – amelynek előző verzióját itt teszteltük – egy jól bevált megoldás, ha bárki szeretne virtuálisan Windowst vagy akár Linuxot telepíteni egy inteles Macre. Egyszerűen telepítjük a gépre a Parallels Desktop alkalmazást, elindítjuk, s máris létrehozhatjuk első virtuális gépünket. Ha épp nincs nálunk megfelelő Windows 10 telepítőkészlet, az sem gond: a program akár egy kattintással megoldja nekünk a Windows 10 letöltését és telepítését. Nekünk legfeljebb annyit kell csak kiválasztani, hogy a rendelkezésre álló fizikai hardverből hány processzormagot, mennyi RAM-ot és maximum mennyi háttértárat használhat majd fel leendő virtuális gépünk. Illetve szükségünk lesz egy Windows 10 aktiváló kódra, hiszen csak a letöltése ingyenes, a használata nem. Ingyenes viszont a Linux, amelyből több disztribúciót telepíthetünk hasonló kényelemben (Ubuntu, CentOS, Fedora, Debian, Mint stb.). Sőt, akár Androidot is telepíthetünk ily módon, bár ezt csak limitált lehetőségekkel (például nincs Google Play elérés).

A telepített virtuális rendszerek alkalmazásait aztán teljes kényelemben használhatjuk együtt a natív maces szoftverekkel. Ha kell, elérjük a teljes Windows felületet, mintha egy windowsos PC előtt ülnénk, akár teljes képernyőn (vagy épp a másodlagos monitorra kirakva, esetleg önálló ablakba száműzve), de ha úgy kényelmesebb, akkor a windowsos alkalmazások belesimulhatnak a maces programok közé, a Windows felület látványa nélkül. Sőt, adott esetben a macen is hozzárendelhetünk funkciókat windowsos szoftverekhez. Természetesen oda-vissza másolhatunk fájlokat is a gazda és a vendég rendszer között.

Bármely rendszert telepítjük, a virtuális gép leharap valamennyit a fizikai hardverből amíg használjuk, hiszen a Windowsnak és a Linuxnak is szüksége van tárhelyre, memóriára és processzorra a működéséhez. Ennek megfelelően minél erősebb Macre telepítjük, annál gördülékenyebb lesz a gazda (a gépünkön lévő macOS) és a vendég rendszerek (Windows, Linux, vagy akár egy virtuálisan telepített másik macOS) párhuzamos működése. Az ideális a 16 GB RAM és ha lehet, minimum egy 4 vagy 6 magos Intel processzor. Így a gazda és a vendég rendszer is kaphat 8-8 GB RAM-ot, és feloszthatjuk rendesen a processzorhasználatot is. Emellett azért a Windowsnak sem árt minimum egy 128 GB-os területet odaadni, ami azt jelenti, hogy nem árt, ha a gépben legalább egy 512 GB-os HDD vagy SSD meghajtó van.

Természetesen akkor sincs veszve minden, ha nem egy erősebb iMac Pro vagy MacBook Pro előtt ücsörgünk. Mi például teszteltük az új, Parallels Desktop 16 verziót a MacBook Air 2020-as i5-ös – alap felszereltségű – változatával, amelyben 8 GB RAM van. Itt a 2-2 processzor mag, a 4-4 GB RAM bőven elégnek bizonyult mindkét rendszernek a párhuzamos futáshoz. Ráadásul megfejeltük a dolgot azzal, hogy egy külső (USB-vel csatlakozó) SSD meghajtón hoztuk létre a virtuális gépet (ilyen esetben arra értelemszerűen nagyon kell vigyázni, hogy menet közben ne csatlakoztassuk le a külső SSD-t, amíg az oda telepített rendszert használjuk). Azt kell mondjuk, hogy hétköznapi használatra, ha a fő feladatokat amúgy a macOS-en végezzük és csak néha indítjuk el a Windowst és annak alkalmazásait megfelelő ez a konfiguráció. Nem ez az optimális felállás, de irodai munkára több mint tökéletes ez is. Ha a belső SSD-re telepítünk és esetleg több erőforrást adunk át a Windowsnak, a teljesítmény még jobb lesz. De visszatérve a vázolt megoldáshoz: a MacBook Air ezzel a megoldással még egyszerűbb windowsos játékokat (például Asphalt 8) is gond nélkül elvitt.

Ráadásul erre a tesztre egy olyan virtuális gépet használtunk, amelyet eredetileg egy másik gépen, még az előző Parallels Destkop verzióban hoztunk létre. De a 16-os változat ezen nem akadt fenn: az első indításkor szépen felültelepítette a Windows 10-ben a Paralleles Tools csomagot (ez tartalmazza többek között a szükséges windowsos drivereket is), majd egy újraindítást követően már minden flottul működött. Ott folytathattuk, ahol az előző verzióban abbahagytuk, csak éppen jobb teljesítménnyel.

Teljesítmény és újdonságok

Bár a fenti konfiguráció irodai munkára vagy egyszerűbb windowsos, linuxos alkalmazások használatára tökéletes, a Parallels Desktop 16-ban ennél jóval nagyobb potenciál van, ha megfelelően erős hardverre telepítjük. Kezdjük ott, hogy – a Pro verzióval – akár 128 GB vRAM és 32 vCPU is kiosztható virtuális gépeinknek.

Az új verzió immár 20%-kal gyorsabb DirectX 11 és jobb OpenGL 3 teljesítményre képes, így – ha nem is csúcs grafikán – akár windowsos játékok, illetve 3D-s modellező és munka szoftverek futtatására is tökéletesen alkalmas. Érezhetően jobb a teljesítménye még az előző, 15-ös verzióhoz képest is, illetve vannak olyan népszerű 3D-s munkaszoftverek, amelyek korábban nem, de most már gond nélkül használhatók vele (például DIALux evo 9, SAMSON Connect, ProPresenter 6 stb.).

Emellett az új verzió szorosabb integrációt teremt a gazda és vendég rendszerek között. Így például ha a macOS Ne zavarjanak (Do not disturb) funkcióját bekapcsoljuk, a Parallels Desktop automatikusan gondoskodik arról, hogy a Windows 10 se zaklassa üzenetekkel ez idő alatt a felhasználót. Ezen felül mostantól végre kihasználhatjuk a Mac Trackpadjének nagyítási és forgatási funkciót a windowsos alkalmazásokban is, illetve komolyan fejlesztették az úgynevezett Travel Mode üzemmódot, hogy utazás közben használva a virtuális gépet is a lehető legjobban tudjunk spórolni az akku töltöttségével.

Mint korábban említettük, a Parallels Desktop akár maga is képes megoldani a Windows 10 és néhány Linux disztribúció letöltését és telepítését. Utóbbiak között már a legújabb verziókat is megtaláljuk: Ubuntu 20.04, CentOS 8, Fedora 32, Debian 10.

Noha a Parallels Desktop verziók általában probléma mentesen szoktak működni a megjelenő új macOS verziókkal, itt is igaz, hogy akkor járunk a legjobban, ha évente frissítünk a legújabb macOS megjelenésekor az ahhoz igazított Parallels Desktopra. Ezt egyébként kedvezményes árú upgrade opcióval tehetjük meg, illetve ha az előfizetéses konstrukciót választottuk, akkor automatikusan frissíthetünk az előfizetés érvényessége alatt az új kiadásokra.

Értelemszerűen a Parallels Desktop 16 is elő van már készítve, hogy kihasználja majd az ősszel megjelenő macOS Big Sur rendszer lehetőségeit: alkalmazkodik majd az új rendszer megújult felületéhez, nem kapunk majd hibaüzenetet a Legacy System Extension támogatás elhagyása miatt stb.

Jelenleg még akadnak funkciók, amelyek fejlesztés alatt állnak, de mire a macOS Big Sur hivatalos kiadása napvilágot lát, ezek is bekerülnek az új verzióba. Addig pedig – és utána is – a macOS Catalina alatt megkötések nélkül tudjuk használni a 16-os verziót.

Érdekes újítás még a Reclaim Space funkció továbbfejlesztése. Mostantól nem szükséges manuálisan elindítani az átmenetileg bemásolt majd letörölt fájlok, vagy ideiglenesen telepített programok miatt feleslegesen megnőtt virtuális gép fájlméretének csökkentését. Ezt a feladatot a program automatikusan is képes elvégezni, amikor teljesen leállítjuk a virtuális rendszert. Ezzel kordában tarthatjuk a virtuális gép terjeszkedését a merevlemezen vagy SSD-n.

Ugyancsak hasznos, bár nem túl szembetűnő újítás, hogy immár a Machez kötött nyomtatók minden funkcióját (például duplex) elérjük majd a virtuális gépben is. S ha már az előzőleg szóba került a korábbi virtuális gépek újrahasznosítása az új verzióban, fontos újítás lehet, hogy ezentúl az effajta költöztetésekhez már találunk egy Prepare for Transfer funkciót is a PD16-ban, amely automatikusan kitakarítja, majd tömöríti a virtuális gépet egy fájlba, hogy minél kisebb méretű állományt kelljen költöztetni.

Azok is találnak amúgy érdekességet az új verzióban, akik nem Windowst vagy Linuxot, hanem macOS-et telepítenek virtuálisan a gépükre. Nekik pozitívum lesz, hogy macOS Big Sur alatt a virtuális gépben is lesz 3D támogatás a Metal motorra épülő alkalmazásokhoz.

Extra az előfizetőknek: Parallels Toolbox macOS-re és Windowsra

Miként az pár éve lenni szokott, a Parallels Desktop 16 több változatban is megvásárolható (Standard, Pro, Business). Ezek közül a Pro és a Business csak éves előfizetésben érhető el, de cserébe itt a Parallels Desktop 16-on felül megkapjuk a Parallels Toolbox alkalmazáscsomagot, amely szinte kihagyhatatlan eszköztár Windowsra és macOS-re egyaránt: videók konvertálása és letöltése, rendszerkarbantartás, videofelvételek készítése és még seregnyi más napi feladat elvégzésében segíthet. Akit részleteiben is érdekel, elolvashatja az aktuális változatról pár nappal ezelőtt megjelent tesztünket.

Emellett az előfizetők megkapják a Parallels Remote Access távelérés alkalmazást, amellyel iOS vagy Android eszközökről is távvezérelhetjük Macünket.

Apple Silicon: mi lesz a jövő?

Nos, ez az, amit egyelőre nem lehet pontosan tudni. Az Apple még időn bemutathatja első saját, egyelőre Apple Silicon fantázianevű ARM processzorra épülő gépét. Ez a cég ígérete szerint nem azt jelenti, hogy mehet a kukába minden eddig Inteles Mac és azokra készült szoftver, az átmenet éppoly zökkenőmentesen, több év alatt megy majd végbe, mint anno a PowerPC – Intel váltás. Addig a megjelenő maces programok támogathatják majd az Intel és ARM platformot egyaránt, ahogy az elkövetkező évek macOS rendszerei is.

Ez jó eséllyel így lesz a Parallels esetében is, hiszen a cég és az Apple már most közösen dolgozik azon, hogy a népszerű virtualizációs megoldás az ARM alapú rendszerekkel is gond nélkül használható legyen. Jó eséllyel lesz tehát hamarosan ARM kompatibilis Parallels Desktop, s azzal használható Linuxok is. S van esély arra is, hogy Windowst futtassunk ily módon (ha más nem, akkor egy ARM alapú Windows 10 kiadást) az Apple Siliconos rendszereken futó Parallels Desktopban. Most még nem tudjuk a pontos válaszokat de amint kiderül, megírjuk majd egy külön cikkben, vagy akár tesztben.

Összegzésül

Mindent egybevetve a Parallels Desktop 16 kifejezetten jól sikerül kiadásnak mondható, különösen ami a 3D-s optimalizálásokat illeti. Egy gyorsabb, a párhuzamosan használt rendszereket még jobban integráló, és az Apple hardverét is jobban kihasználó verziót kaptunk, amely immár elő van készítve a macOS Big Sur rendszerre. Mi mindenesetre azoknak is tudjuk javasolni az új verzióra váltást, akik esetleg maradnak a macOS Catalina alatt továbbra is, mert a mostani macOS rendszeren is érezhető a teljesítménynövekedés az előző Parallales verziókhoz képest.

Ne maradjon le erről sem!

Mint a legtöbb weboldal, mi is használunk sütiket az oldalon. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató