Ha az élet dolgai kerülnek szóba, sokkal szívesebben beszélünk mondjuk a család feltérképezéséről, mint a halálról. Pedig ez utóbbi is az élet velejárója. Ráadásul mindkét témához szolgáltunk már IT-s megoldásokkal: szerepeltek nálunk családfa készítő programok, s megmutattuk azt is, hogyan gondoskodhatunk arról, mi történjen Facebook vagy Google fiókunk tartalmaival a halálunk után (a fiók automatikus törlésétől annak megosztásáig). Így, bár a cím alapján tényleg kicsit morbidnak tűnhet mai tesztalanyunk, tulajdonképpen egy teljesen szükségszerű dolog valósítható meg vele: egy utolsó üzenet hagyása családnak, ismerősöknek. Ráadásul ez a halál utáni üzenet online és ingyen hagyható egy weboldalon. S bár akadnak azért kérdések a dologgal kapcsolatban, ezeket leszámítva a szolgáltatás teljesen működőképesnek tűnik.
Weexpire: utolsó üzenet hagyása családnak, ismerősöknek online, ingyen
A Weexpire tulajdonképpen amolyan vészhelyzeti üzenethagyó szolgáltatás, amellyel a kiválasztott családtagoknak, ismerősöknek üzenhetünk ha bármi váratlan dolog történne velünk, adott esetben a halálunk után is. A nyílt forráskódú webes alkalmazást adott esetben saját szerveren is beüzemelhetjük, de maga a szolgáltatás működik simán a saját helyén is.
A használata rém egyszerű: a Get started gombra kattintva előhívható lapon létrehozzuk az üzenetünket (a Subject részbe az összefoglaló címet, az Emergency note részbe mehet maga az üzenet, míg a Your primary email address mezőbe az e-mail címünket kell megadni. A Your secondary email address (optional) részben ebből megadhatunk egy másikat is, ha esetleg az elsődleges e-mail címünkkel történne valami és később nem érnénk el annak tartalmát. Ez fontos, mert az e-mail címünk kiemelten fontos a rendszer működéséhez. Végül az Inactivity time opcióban kiválaszthatjuk, hogy hány napon belül menjen el az üzenet a kívánt személyeknek, ha úgy adódik a dolog, a Note expiration date (optional) opció bejelölésével pedig lejárati határidőt adhatunk a feljegyzésnek, így azt a megadott dátum után már nem lehet elérni. Ha mindez megvan, a Continue gombra kattintva továbbléphetünk.
Az eredmény egy QR kód és egy véletlenszerűen generált biztonsági kód lesz. E kettőre van szüksége annak, aki szeretné elolvasni üzenetünket. Letölthetjük PDF-ben, így könnyedén elküldhetjük bármilyen úton (e-mail, chat, posta stb.) annak, akinek szánjuk.
A halál utáni üzenet elolvasása és további teendők
A lényeg most jön! Hiába kapja meg valaki a QR kódot és a biztonsági kódot. A QR kóddal megnyitható linken ugyanis csak egy – angol nyelvű – leírás várja arról, hogy a link megnyitásától számított X napon belül hozzáférhet majd az üzenetünkhöz a biztonsági kód birtokában, amennyiben mi ezt nem akadályozzuk meg. Merthogy ezzel egy időben a mi e-mail címünkre is jön egy üzenet, amelyben megakaszthatjuk a folyamatot a benne lévő linkre kattintva, s 60 napra letiltsuk az üzenethez való hozzáférést. Szóval amíg élünk, s virulunk, addig rá tudunk kattintani a levélben kapott linkre, s ezzel megakadályozni az üzenet elolvasását (erre annyi napunk van, amennyit az Inactivity time opcióban kiválasztottunk. Ha azonban nem reagálunk a levélre, s nem kattintunk a linkre ez alatt a pár nap alatt, akkor a másik fél kap értesítést arról, hogy immár megnyithatja az üzenetünket, mert a jelek szerint tényleg történhetett valami velünk.
Ez a fajta „halál utáni üzenet” kicsit talán bonyolultnak – meg persze igencsak extrémnek – tűnik, de amúgy nagyon egyszerű és ötletes megoldás, s értelemszerűen azért nem csak a halálunk esetén praktikus, hanem seregnyi egyéb esetben is hasznát vehetjük. A kérdés inkább csak az, mennyire bízhatunk érzékeny információkat egy ilyen szolgáltatásra (például megoszthatunk-e ezen keresztül másokkal, privát információkat). A nyílt forráskód azért elég jó ajánlólevél, hiszen így a hozzáértők átnézhetik a forráskódot és elemezhetik a működést. A véletlenszerűen generálódó, egyedi biztonsági kód is jó döntés, ahogy az AES-256-CTR titkosítási algoritmus használata is kellő védelmet jelent. Ezek alapján azonban mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy megbízik-e kellően a szolgáltatásban. A rendszer mindenesetre működik, bár az interneten senki sem tudja megjósolni, hogy egy szolgáltatás mondjuk 10-20 év múlva is létezik-e majd, szóval akad benne rizikó. Adott esetben a Google szolgáltatása hosszú távon jobb választás lehet. De egy megoldásnak ez is jó, ráadásul tényleg halálian egyszerű darab.
