Milyen szépek is voltak azok az idők, amikor az adathalász levelek szinte kivétel nélkül első pillantásra gyanúsak voltak: borzalmas magyar fogalmazás, furcsa megszólítás, amatőr módon összetákolt külső, zavaros, sokszor önmagával is ellentmondásos üzenet. Sajnos mostanra más lett a helyzet. A mesterséges intelligencia korában a kiberbűnözők is sokkal meggyőzőbb szövegeket dobnak már össze, sajnos pillanatok alatt. Így egy veszélyes e-mail hibátlannak tűnhet mind a nyelvezetét, mind a megjelenését tekintve, ráadásul hihetetlen mennyiségben tudják gyártani ezeket. A kiberbűnözők a bankok, futárcégek, online áruházak, közműszolgáltatók, hivatalos szervek vagy akár kollégáink nevében is küldhetnek megtévesztő üzeneteket. A céljuk általában ugyanaz: rávenni minket arra, hogy megadjunk valamilyen érzékeny adatot, belépjünk egy hamis weboldalon, letöltsünk egy fertőzött fájlt egy adott linkről, vagy megnyissunk egy digitális kártevőt tartalmazó mellékletet. Szóval ma már dömping van trójaiakat terjesztő és adathalász levelekből. De hogyan ismerhetjük fel a veszélyes e-maileket?
Mi az az adathalászat?
Elsőként tisztázzuk röviden, mi is az az adathalászat, avagy phishing. Ennek lényege, hogy a támadó valamilyen megbízható szereplőnek adja ki magát: banknak, csomagküldő szolgálatnak, webáruháznak, előfizetéskezelő rendszernek vagy épp munkahelyi partnernek. Az e-mailben rendszerint egy link vagy egy melléklet megnyitására próbálják rávenni a címzettet.
A hamis link sokszor egy olyan oldalra vezet, amely megszólalásig hasonlít az eredetire, például egy hazai bank oldalára. Itt bekérhetik a felhasználónevünket, jelszavunkat, bankkártyaadatainkat vagy egyéb személyes adatainkat. Természetesen ha ilyenkor megadjuk ezeket, az adatok nem a valódi szolgáltatóhoz kerülnek, hanem a csalókhoz vándorolnak.
Mint a bevezetőben is említettük, a legveszélyesebb az egészben az, hogy ezek az üzenetek ma már nem feltétlenül primitívek. Egy jól megírt adathalász levél immér teljesen hivatalosnak is tűnhet, különösen akkor, ha éppen rohanunk, fáradtak vagyunk, vagy amúgy is éppen várunk egy csomagot, számlát, visszaigazolást.
Az első intő jel: a feladó címe
Az egyik legfontosabb ellenőrzési pont mindig a feladói e-mail-cím. Nem elég megnézni a feladó nevét, mert az könnyen hamisítható. Egy üzenet érkezhet például “Ügyfélszolgálat”, “Banki értesítés” vagy “Csomagküldő szolgálat” néven, miközben a mögötte lévő e-mail-cím egy teljesen eltérő, az eredeti feladóhoz nyomokban sem köthető domainről származik.
Érdemes külön figyelni az apró eltérésekre. A csalók gyakran használnak olyan domaineket, amelyek első pillantásra hasonlítanak az eredetire, de valójában nem azok. Például egy kötőjel, plusz szó, elírt márkanév vagy szokatlan végződés is árulkodó lehet. Ha egy banki, pénzügyi vagy szolgáltatói üzenet feladója nem a cég hivatalos domainjéről érkezik, mindenképpen kezeljük gyanakvással. Különösen akkor, ha az e-mail azonnali cselekvésre sürget.
Sürgetés, fenyegetés, pánikkeltés
A csaló e-mailek egyik kedvenc módszere a mesterséges sürgetés. Ilyen – és hasonló – mondatokkal próbálhatnak nyomást gyakorolni ránk:
- “Fiókját 24 órán belül zároljuk.”
- “Azonnali azonosítás szükséges.”
- “Utolsó felszólítás.”
- “Sikertelen kézbesítés, adategyeztetés szükséges.”
- “Számláján gyanús tevékenységet észleltünk.”
A cél az, hogy ne filozofáljunk el az adott problémán, hanem kétségbeesésünkben azonnal kattintsunk. Pedig éppen ezekben a helyzetekben érdemes megfontoltnak lenni. Egy valódi szolgáltató ritkán próbál ilyen agresszív módon, e-mailben rákényszeríteni minket arra, hogy azonnal megadjunk érzékeny adatokat. Ha egy üzenet félelmet kelt, büntetéssel fenyeget, vagy sürgős kattintást vár el, érdemes gyanakodni és más úton utána járni (például az adott szolgáltató felhívásával annak hivatalos weboldalán megadott ügyfélszolgálati elérhetőségein).
Vannak amúgy örökérvényű szabályok, mint például az, hogy a NAV nem küld felszólításokat és egyéb értesítéseket közvetlenül e-mailben vagy SMS-ben. Erre szolgál ugyebár az Ügyfélkapus tárhely, minden ilyen üzenetet ott kapunk meg (maximum értesítőt küldhet róla maga az Ügyfélkapu, de olyankor is érdemesebb inkább közvetlenül belépni az Ügyfélkapu oldalára, s nem a levélben lévő linket használni). Ugyanígy a Rendőrségnek is megvannak a hivatalos útvonalai, ha közölni kíván valamit az állampolgárokkal.
Ne kattintsunk rögtön a linkekre
Egy adathalász levélben a link szövege gyakran ártalmatlannak tűnik. Például: “Belépés”, ”somag nyomon követése”, “Számla megtekintése”, “Fiók ellenőrzése”. A valódi kérdés azonban nem az, hogy mi van odaírva, hanem az, hogy hová vezet az adott link. Ennek tisztázása végett Asztali gépen vigyük az egeret a link fölé kattintás nélkül, és nézzük meg, milyen cím jelenik meg az e-mail kliens vagy böngésző alsó részén. Ha a cím furcsa, túl hosszú, értelmetlen karakterekből áll, rövidített linket használ, vagy nem kapcsolódik a feltételezett feladóhoz, inkább ne nyissuk meg.
Okostelefonon általában hosszabb nyomással lehet előhívni a link előnézetét vagy másolási lehetőségét. Itt is érdemes nagyon óvatosnak lenni, mert mobilon kisebb a kijelző, kevesebb részlet látszik, és ennek köszönhetően könnyebb véletlenül megnyitni valamit.
A legbiztonságosabb módszer: ne az e-mailben lévő linket használjuk, hanem nyissuk meg kézzel a szolgáltató hivatalos oldalát a böngészőben és ott jelentkezzünk be, majd az adott felületen keressük meg a szolgáltatói üzeneteket.
A megszólítás sem mindig döntő bizonyíték
A “Tisztelt Ügyfelünk!” vagy “Kedves Felhasználó!” típusú megszólítás gyanús lehet olyan cégeknél, ahol amúgy név szerint ismernek minket. Ugyanakkor ma már az sem jelent teljes biztonságot, ha a levélben a saját nevünk szerepel. Korábbi adatszivárgásokból, nyilvános adatbázisokból vagy egyéb forrásokból a csalók is hozzájuthatnak névhez, e-mail címhez, telefonszámhoz, sőt, akár korábbi rendelési vagy ügyféladatokhoz is. Vagyis a személyes megszólítás jó jel lehet, de önmagában nem bizonyítja, hogy az e-mail valódi.
Gyanús mellékletek: ezekkel különösen vigyázzunk
Nem csak a linkek lehetnek veszélyesek. Az e-mail mellékletek legalább ekkora kockázatot jelentenek. Egy fertőzött fájl megnyitásával trójai, kémprogram vagy zsarolóvírus kerülhet a gépre. Különösen óvatosan bánjunk az olyan fájltípusokkal, mint az .exe, .com, .bat, .cmd, .scr, .pif. Ezek futtatható fájlok, amelyeket e-mailben szinte soha nem lenne szabad megnyitni. A normálisabb levelezőrendszerek amúgy tiltják is ezek közvetlen csatolását a levelekhez.
A .zip, .rar, .7z végződésű tömörített fájlok önmagukban nem feltétlenül veszélyesek, de gyakran használnak ilyeneket kártevők elrejtésére is, szóval érdemes vírusirtót használni, ha ilyeneket csomagolunk ki.
A .docm, .xlsm, .pptm formátumok ugyan nagyon emlékeztetnek a megszokott docx , xlsx, pptx kiterjesztésekre, de ezek makrókat tartalmazó Office-dokumentumok. A fájlnév végén az „m” arra utal, hogy a dokumentumban futtatható kód is lehet. Szerencsére a legtöbb esetben ezek automatikus futtatását maguk az Office alkalmazások tiltják le.
A js, .vbs, .wsf, .ps1 úgynevezett scriptfájlok, amelyeket a Windows közvetlenül futtatni tud, az .iso, .img pedig lemezképfájlok, amelyeket a modernebb Windows-verziók akár dupla kattintással is csatolhatnak. Végül a .html, .htm fájlok megnyitása sem feltétlenül javasolt, mert ezek akár hamis belépési oldalt is tartalmazhatnak.
Alapszabály: ha nem vártunk mellékletet, ne nyissuk meg. Akkor sem, ha a feladó ismerősnek tűnik. Inkább kérdezzünk rá külön csatornán, például telefonon vagy egy új e-mailben, de ne a gyanús üzenetre válaszolva. Bár sok ilyen fájltípus csatolását tiltják a fejlettebb levelezőrendszerek, ezek sajnos olykor megkerülhetők, így érdemes odafigyelni.
Trójaiak
A trójai kártevőket nem véletlenül nevezték el a trójai falóról. Ezek olyan apró programok vagy dokumentumok, amelyek látszólag hasznosnak vagy ártalmatlannak tűnnek, de megnyitás után rosszindulatú műveleteket végezhetnek a háttérben. Egy trójai adatokat lophat, további kártevőket tölthet le, hozzáférést adhat a támadónak a számítógéphez, vagy akár zsarolóvírus-fertőzés előszobája is lehet.
Ezekhez gyakori álca lehet egy hamis számla, csomagértesítő, szerződés, fizetési felszólítás vagy rendelési visszaigazolás. Különösen kedvelt módszer, amikor a fájlnév például így néz ki: szamla.pdf.exe. Ha a Windowsban ki van kapcsolva az ismert fájlkiterjesztések megjelenítése, ebből adott esetben csak annyit lát a felhasználó, hogy érkezett egy szamla.pdf nevű fájl, ami elég megtévesztő lehet. Éppen ezért Windows alatt érdemes bekapcsolni a fájlkiterjesztések megjelenítését. Sok esetben segíthet felismerni a veszélyes fájlokat.
Mit tegyünk, ha gyanús e-mailt kapunk?
A legfontosabb, hogy ne kattintsunk és ne nyissunk meg semmit. Amíg nem nyitjuk meg a linket vagy mellékletet, az e-mail önmagában általában nem okoz kárt. Ezután nézzük meg a fentebb említett szempontok alapján a feladót, a linkeket, a szöveg stílusát, a sürgető elemeket és a mellékleteket. Ha bármi gyanús, inkább ellenőrizzük az üzenetet más csatornán. Bank esetén például ne az e-mailben szereplő telefonszámot hívjuk, hanem keressük meg a bank hivatalos weboldalán található elérhetőséget.
Munkahelyi környezetben a gyanús levelet érdemes továbbítani vagy jelenteni az informatikai részlegnek. Sok levelezőrendszerben külön jelentési funkció van erre a célra. Ha biztosan csaló levélről van szó, töröljük. De előtte, ha szükséges, készíthetünk képernyőképet vagy megőrizhetjük az adatokat egy esetleges bejelentéshez.
Mi van, ha már kattintottunk?
Ha csak megnyitottunk egy linket, de nem adtunk meg adatot, még nem feltétlenül történt baj, de érdemes óvatosnak lenni. Zárjuk be az oldalt, ne töltsünk le semmit, és futtassunk biztonsági ellenőrzést. Ha viszont megadtuk a jelszavunkat, bankkártyaadatunkat vagy egyéb érzékeny adatokat, azonnal cselekedni kell. Változtassuk meg az érintett fiók jelszavát, lehetőleg egy másik, biztonságos eszközről. Ha ugyanazt a jelszót máshol is használtuk, ott is cseréljük le (de ilyet amúgy ne tegyünk, minden online fiókhoz használjunk egyedi, erős jelszavakat, s azokat tároljuk el egy megbízható jelszókezelőben).
Banki adatok esetén azonnal hívjuk a bankot (mint már említettük, a hivatalos weboldalukon található elérhetőségeik valamelyikén), és kérjünk segítséget a kártya vagy hozzáférés védelméhez. Ha munkahelyi fiókról van szó, szóljunk az informatikusoknak. Ne próbáljuk eltitkolni a hibát, mert minél hamarabb utánajárnak a dolognak, annál nagyobb eséllyel lehet megelőzni egy komolyabb kárt.
Hogyan előzhetjük meg a bajt?
Néhány egyszerű szokással sokat javíthatunk a biztonságunkon. Tartsuk naprakészen az operációs rendszert, a böngészőt, az irodai programokat és a levelezőklienst. A biztonsági frissítések sokszor olyan hibákat javítanak, amelyeket a kiberbűnözők által használt kártevők aktívan kihasználhatnak.
Természetesen az sem ördögtől való módszer, ha olyan antivírus szoftvert üzemelünk be a gépünkön, amely képes automatikusan átnézni a levelezésben beérkező üzeneteket és azok mellékleteit is. Sok ilyen program ma már elvégzi helyettünk a fenti ellenőrzéseket is, vagyis egyezteti a feladót és a tartalmat, ellenőrzi a linkeket stb. Ilyen megoldások például a Nortonban vagy az Avastban is találhatók. De! A legjobb antivírus szoftver is hibázhat, szóval akkor is fokozottan figyeljünk az intő jelekre, ha telepítettünk ilyet a gépre, okostelefonra.
Használjunk kétlépcsős azonosítást, ahol csak lehet. Így ha a jelszó valahogy mégis illetéktelen kezekbe kerül, a támadónak a második azonosítási tényezővel is meg kell birkóznia.
Ne engedélyezzünk makrókat Office-dokumentumokban, hacsak nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy a kérdéses fájl megbízható forrásból származik. Egy ismeretlen számla, önéletrajz vagy űrlap kedvéért soha ne kapcsoljuk be automatikusan a makrókat.
Készítsünk rendszeres biztonsági mentést. Ha zsarolóvírus vagy más komoly fertőzés éri a gépet, egy friss, külön tárolt mentés életmentő lehet. De ami a legfontosabb: ne kapkodjunk. A csalók gyakran pont arra építenek, hogy munka közben, fáradtan, idegesen érnek minket, s ennek köszönhetően elsietve kattintunk bármire, ami a szemünk elő kerül. Ha egy levél pénzről, fiókzárolásról, érkező csomagról, határidőről vagy sürgős azonosításról szól, szánjunk időt az ellenőrzésére.
A digitális biztonság ma már nem intézhető el néhány beállítás megfelelő konfigurálásával. Mindenképpen szükség van a személyes odafigyelésre is. Sokszor már az is elég, ha kattintás előtt megállunk pár másodpercre és átgondoljuk a helyzetet.
