Szkennelt dokumentumok és régi fotók új életre keltése, pár kattintással

Bár a digitális kamerák – sőt, fotózásra alkalmas okostelefonok – világában már egyre kevesebbszer nyúl az ember a hagyományos szkennerhez (dokumentumokat is simán szkennelhetünk okotelefonnal), azért még így is lehet a családi archívumban olyan papír alapú dokumentum és fotó, amelyet már kicsit megviselt az idő múlása. Mi van, ha ezeket szeretnénk némileg feljavítani, de nem vagyunk Photoshop zsonglőrök? Nos, akad néhány olyan alkalmazás, amelyeket kifejezetten azért készítettek, hogy a megfakult, szkennelt dokumentumok és a régi fotók új életre keltése bárki számára megoldható legyen, méghozzá pár kattintással. Az egyik ilyet vettük ma górcső alá.

Vivid-pix Restore: szkennelt dokumentumok és régi fotók új életre keltése

Vivid-pix Restore egy Windowsra és macOS-re egyaránt elérhető szoftver (az ára 50 USD, de van belőle ingyenes próbaverzió is mindkét rendszerre). Lényege, hogy pár kattintással tudja színnel telibbé, élesebbé, kontrasztosabbá tenni a régi, megfakult fotókat, vagy olvashatóbbá tenni a kevésbé jól sikerült, szkennelt dokumentumokat.

A program használata rendkívül egyszerű, a kissé ódivatú felületen alig pár kattintás csupán, hogy egy kép minőségét feljavítsuk. Első teendőnk: kattintás a Select Image gombra. Ezután kiválaszthatjuk a feldolgozandó fotót. Ha ez is megvan, a program feldob egy, a megadott fotóból kilenc variációt tartalmazó ablakot, amelyben kiválaszthatjuk, hogy mely beállítás tűnik számunkra a legjobbnak. Ebben az ablakban a Restore Options részben még variálhatunk is, hogy milyen forrásból dolgozunk: kifakult nyomat vagy dia, nagyon kifakult nyomat vagy dia, digitális géppel vagy okostelefonnal készült felvétel, fakó, homályos dokumentum, szöveg. Ezeken kívül van még egy No image correction opció is, amelyet választva a program nem módosít a képen, csak a metaadatokat módosítja.

Ha kiválasztottuk a forrás minőségét és a nekünk legszimpatikusabb javítást, mehetünk tovább. Ekkor érkezünk meg a valódi szerkesztőfelületre, ahol már kicsit szabadabban módosíthatjuk a képjellemzőket, feltéve persze, hogy az automatikus beállításokkal nem vagyunk elégedettek. Itt módosíthatjuk a forrás minőségére vonatkozó beállítást is, de ugyanígy variálható, hogy színes, fekete-fehér vagy szépia színvilágú képpel dolgozunk, illetve levághatjuk a felesleges széleket is, szabadon körbejelölve a lényeget, vagy tartva a választott képarányokat. Ugyanígy a forgatás is megoldható, ha ferde lenne az eredeti felvétel.

De manuálisan módosíthatunk a fényerőn, a kontraszton, ki vagy bekapcsolhatjuk az a képélesítő funkciót, módosíthatjuk a leendő képünk színvilágát, szaturációját.

A képélesítő funkció egyébként alapból csak ki- vagy bekapcsolható, de a Preferences… részben módosíthatjuk ennek alapértelmezett értékét. Érdemes mondjuk csínján bánni vele, mert ha túl nagyra vesszük az értéket, inkább szétesik a kép, mintsem élesedik a látvány. Az alapértelmezés az esetek többségében elegendő. Ugyanitt lehet beállítani azt is, hogy mentéskor milyen formátumú képfájlokat készítsen a program. Az eredeti beállítások alapján készül egy nagyfelbontású JPG, egy nagyfelbontású TIFF és egy leginkább webes megosztásra optimalizált kisebb méretű JPG változat is. A célmappa neve a fájlnevek fix kiegészítője megválasztható a felületen, de a program mindenképpen a feldolgozandó fotót tartalmazó mappájában hoz létre egy alkönyvtárat és oda menti a módosított verziót.

Sajnos itt értünk el a program egyik frusztráló (számunkra legalábbis) hiányosságához, ugyanis a mentés után nem ajánlja fel, hogy akarunk-e tovább dolgozni a képen, hanem úgy veszi, hogy mindennel végeztünk, s a képek elkészítése után automatikusan lezárja az adott munkafolyamatot. Szóval ha ki akartunk próbálni egy másik beállítást is, akkor kénytelenek vagyunk előröl kezdeni mindent. Erre egy választható opciót igazán betehettek volna, mert bár biztosan akad, aki nem akar tovább foglalkozni az átalakított képpel, de talán nem mi vagyunk az egyetlenek, akik egy jó beállítás után még módosítanának ezt-azt próbaképpen.

Van viszont erre egy remek áthidaló megoldás a programban: a Custom Settings részben elmenthetjük az aktuális beállításokat (Preset), így ha legközelebb egy másik képen is ugyanazokat szeretnénk alkalmazni, könnyedén megtehetjük. Arra is jó, hogy a jól sikerült módosításokat elmentsük, majd tovább próbálkozzunk az opciók módosításával. Ha pedig nem találunk jobbat, a végén könnyedén visszatérhetünk valamelyik mentett beállításhoz.

Összegzésül

Mindent egybevetve a Vivid-pix Restore ugyan nem csodaszer, de nagyon sok időt megspórolhatunk vele, ha szeretnénk helyrepofozni a régi családi felvételek színvilágát, kontrasztját, vagy régi, esetleg új, de gyatra minőségben szkennelt dokumentumok tartalmát. Az automatikus módosítások általában megfelelőek, sokkal jobbat akkor sem hozhatnánk össze, ha órákig molyolnánk a Lightroomban. Ez egy gyors és egyszerű megoldás arra, hogy életet leheljünk a régi felvételekbe, iratokba. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy a Vivid-pix Restore nem képes teljeskörű fotójavításra, vagyis nem fogja korrigálni a régi fotók esetleges hibáit (repedés, törés, foltok stb.). Kizárólag a színvilág tuningolása, a homályos látvány élesítése a feladat, amit magára vállal. Ezt a feladatot viszont a legtöbb esetben korrekt módon meg is oldja.

Ne maradjon le erről sem!